Töttös helytörténete

Településünk korábbi elnevezései:

1794 Rácztöttös,
1933 Herzegtöttös,
1950 Töttös,
1970 Töttös / Tiedisch

A Töttös község régmúltjára vonatkozó adatok alátámasztására hiteles források nem állnak rendelkezésre; történeti kutatások azonban megállapították, hogy a szomszédos Nyárád már a középkorban létezett.

Településünket egykor Rácz-Töttösnek hívták. A falu nevének egyik része a település egykori földbirtokosának családjára, a Becsei famíliára, mégpedig annak is a Töttös nevű mellékágára vezethető vissza. Becsei Imre, I. Károly király hűséges követője, Baranya vármegye akkortájt leggazdagabb nemese hűsége és érdemei elismeréséül számos főméltóság mellett királyi birtokadományban is részesült. Településünk és annak környéke a XIV. század közepén került az egyik fia, Becsei-Töttös István tulajdonába.

A török hódoltság idején – más környékbeli falvakhoz hasonlóan – Töttös is elnéptelenedett, mindössze egyetlen, egy bizonyos Ilaki család lakta. 1703-tól a Batthyány uradalomhoz tartozott, és 1715-ben 29 jobbágycsalád lakóhelye volt.
A település történetében fontos dátum az 1724-es év, ekkortól ismert és hiteles ugyanis minden lényeges mérföldkő.
1747-ben történt, hogy a szomszédos Bollyról (a mai Bólyról) szerb családokat költöztettek Töttösre. Csaknem fél évszázadon keresztül kizárólag e nemzetiség lakta a falut: 1796-ban templomot építettek; a településnek pópája, tanára és kántora volt, sőt, egy híres csapszéke is, ahol évente akár 250-360 hektoliter bort mértek ki.

Az 1806-os esztendő fordulópontot jelentett a falu történetében, ugyanis ekkor érkeztek az első német telepesek – mindnyájan önszántukból, nem szervezett betelepítés keretében. E nemzetiség lélekszáma évről évre növekedett. Jellemzően zsellérek voltak, akik az egyre csökkenő lélekszámú szerb közösség elhagyatott portáin kezdtek gazdálkodni.

Bár e két nemzetiség aránya az évtizedek-évszázadok során egyre változott, és mind a vallásuk, mind a kultúrájuk meglehetősen különbözött egymástól, békében és barátságban éltek együtt, sőt, beszélték is egymás nyelvét. A falu bírója hol a katolikusok, hol az ortodoxok soraiból került ki.

A falu lassan virágzásnak indult. A németek 1807-ben szőlőt kezdtek telepíteni; nem sokkal később az uradalom kimérette a falu határait és az utak helyét; 1853-ban megtörtént az első legelő-elkülönítés; 1857-ben pedig megépült a szomszédos Bóly vasútállomása. Utóbbi különösen jelentős volt a falu gazdasági fejlődése szempontjából. 1870-ben a katolikus közösség is megépítette a maga templomát – mégpedig a szerbek segítő közreműködésével –, 17 esztendővel később pedig önálló plébánia alakult. 1884-ben befejeződött a határ tagosítása, a gazdák szétszórt, sok apró darabból álló birtokait összevonták. A községi körjegyzőségi székhely a két közeli település, Borjád és Pócsa volt. A terület ezidőtájt – a XIX. század végétől a XX. század közepéig – egyébként a befolyásos herceg, Montenuovo Nándor fennhatósága alá tartozott.

A XX. század a nemzetiségek története szempontjából jelentős fordulatokat hozott: A szerb családok 1926-ban elhagyták Töttöst és áttelepültek Jugoszláviába. A második világháború után átrajzolták az országhatárokat, a „minden nép éljen a saját hazájában” lózung értelmében pedig 1946-1947-ben elűzték Magyarországról a németeket – így a töttösieket is. Az otthonaikba a mai Szlovákia területén élő magyarokat telepítettek. A falu lélekszáma fájdalmasan megfogyatkozott. Töttösön jelenleg 583-an élnek.